Nem vagyok profi fotós, csak szeretek fotózni. Szerintem a téma magától jön, az ember belebotlik miközben éli az életét. Ez a szép az amatőr fényképezésben, nem kényszer, nem munka, nem a versenyről szól. Ezért nem is nagyon fogok klasszikus fényképezőgéppel készült képeket feltölteni, sokkal inkább telefonnal, mert az van mindig kéznél. Amióta fent van a Vignette, azóta a témához illő stílust is azonnal be tudom állítani, de erre nincs mindig szükség 🙂
Az első kép esetében semmilyen effektet nem használtam, nincs rajta utómunka. Első ránézésre nem tudom kinek mi jut eszébe róla, de nekem egy szép homokos tengerpart. Pedig ez nem igazi tenger, ez a Magyar tenger, a Balaton 2012. ősz végén, kiapadva.
Balaton, a Magyar tenger
A következő képnél sem effekteltem, itt is a fény-árnyék hatásokkal meg a macro-val játszottam. Egy véletlen szülte ezt a képet, jó pillanatban, jó helyen. Egy leégett szantál füstölő.
Elégett füstölő…
Hajnitól kaptam ajándékba két facicót egy fapadon/fotelen(?). Valahogy adta magát a téma, mint két együtt megöregedett ember (vagy cicó 🙂 ). Íme a végeredmény.
Két facicó a fafotelben
És az utolsó kép a múlt hét végi bevásárlás eredménye. A sok kókuszdió között megláttam egy igazán jókedvűt. Bár semmi szükségem nem volt rá, úgy éreztem meg kell vennem, mert annyira jó fel és vidám 🙂
Egy boldog kókuszdió…
Remélem tetszettek a képeim, majd még töltök fel ha találok megfelelő témát 🙂
